A címlap

Az első lap

A második lap

A harmadik lap

A negyedik lap

Baranyai D. János előszava magyarul  -  Thelegdi János magyar fordítása  -  Németh Gyula ismertetője
Sebestyén Gyula ismertetője  -  Várkonyi Nándor ismertetője  -  Linktár  -  Kezdőlap

Németh Gyula ismertetője

Az az emlék, mellyel a következőkben foglalkozunk, rövid, rendszeres bevezetés a magyar rovásírás ismeretébe, mely a különben ismeretlen Telegdi Jánostól származik 1598-ból. A mü talán nyomtatás ban is megjelent, de nyomtatott példánya ismeretlen. (1) Több másolata maradt ránk (a fogarasi 1671-ből, a giesseni 1709-14-böl, a hamburgi, a marosvásárhelyi stb.), melyek közül legértékesebb a fogarasi és a giesseni. (2) A giesseni másolat hat lapból áll és SEBESTYÉN adta ki facsimilében a MRHE-ben. A fogarasi másolat egy lapját IV. mellék letünkön mutatjuk be, a giesseni másolat egy részét a 3. ábrán. Telegdi még egy két lapra terjedő levelet is közöl a székely írás ról Baranyai Decsi Jánostól, a marosvásárhelyi református főiskola tanárától. A munka címe: „Rudimenta priscae Hunnorum Linguae, brevibus quaestionibus ac responsionibus comprehensa”. Közli a magyar rovásírás ábécéjét, majd a betűk kiejtését és az írás szabályait tár gyalja, az akkori grammatikákban szokásos módszer szerint; magya rázza azt is, hogy a magyar rovásírás a magyar hangok jelölésében egyszerübb eljárást követ, minta latin írás; mutatványul közli a Miatyánkot és a Hiszekegyet magyar rovásírással.


A Rudimenta fogarasi kéziratának ábécéje Németh Gyula füzetéből

Ez a kissé zavaros, de mégis fontos értekezés a magyar rovás írásról sajnos nem kifogástalan másolatokban maradt reánk. Különö sen hangsúlyozni kell azonkívül, hogy a Rudimenta az írás egy későbbi fejlődésfokát mutatja. Azt, hogy tulajdonképpen rovásírásról van szó, Telegdi nem is említi.

Telegdi betüinek eredeti alakját nem ismerjük, csupán a másola tok alapján rekonstruálhatjuk. E munkában elsősorban a giesseni másolatot kell figyelembe vennünk, melynek betüalakjai általában egyszerübbek és közelebb vannak az eredeti alakokhoz. A másolatok ban a tollal írás technikája annyira érvényesül, hogy számos alaknak egyáltalában nem tulajdoníthatunk fontosságot. Lehet, hogy így volt ez már az eredetiben is.

Telegdi Rudimentája nyomán a XVII. és a XVIII. században számos rovásírásos feljegyzés keletkezett, többnyire az ábéce leírása, de ezek kevéssé értékesek.

(1) Jakubovich: MNy. XXVIII (1932), 273-74.
(2) A fogarasiról Jakubovich Emil: MNy. XXXI (1935).