A címlap

Az első lap

A második lap

A harmadik lap

A negyedik lap

Baranyai D. János előszava magyarul  -  Thelegdi János magyar fordítása  -  Németh Gyula ismertetője
Sebestyén Gyula ismertetője  -  Várkonyi Nándor ismertetője  -  Linktár  -  Kezdőlap

Sebestyén Gyula ismertetője
Rovás és rovásírás (részlet)
Magyar Néprajzi Társaság, 1909.
Idézet a reprintből: Tinta Kiadó, Budapest, 2002. (201-207. o.)

… a székely rovásírás csak a magánélet kis körre szorít kozó szükségletét volt hivatva fedezni … a reformáczióval együtt hódító iskola … gyorsan elterjesztette az új ismeretek szolgálatában álló írószereket. Az író eszközök s a nép kezébe is eljuttatott nyomtatott könyvek aztán végleg megszüntették a régi rovásírás létfeltételeit.

A viszonyok e sivárságát okvetlen ismerni kell annak, aki mér legelni óhajtja azt az érdemet, amelyet Telegdi János szerzett, midőn e székely rovásírás muló emlékeiből 1598-ban összeállította Rudimenta priscae Hunnorum lingvae czímű dolgozatának anyagát. A kérdésekre és feleletekre osztott kis mű nyomdába volt szánva; de arról, hogy valóban megjelent volna; egyáltalán semmit sem tudunk. Nem tudtak róla a kézirat régi másolói és tulajdonosai sem. Iróink azonban a mult század derekán már emlegetni kezdik, hogy a szerző, a ki szerintük leideni tanuló volt, négy levélre terjedő művét Leidenben ki is nyomatta. Jerney János, Szabó Károly, Fischer Károly Antal tanul mányaiban a könyv következő czíme is olvasható: Johannis Telegdi Rudimenta priscae Hunnorum lingvae brevibus quaestionibus et responsionibus comprehensa, cum praefatione epistolari Joannis Decii Barovii ad Telegdium. Lugduni Batavorum. 1598 4-r. (1) Mivel a könyvet eddig nem látta senki, nem érdektelen tudni, hogy e czím forrása a maros vásárhelyi Teleki-könyvtár 1811-ben kinyomatott catalogusa volt. (2) De a czím itt nem négyleveles nyomtatványt jelent, hanem jelenti azt a negyed rétű 1503. b. jegyű kéziratot, a melyben a rovásírás egyéb emlékeivel együtt Telegdi művének másolata is megtalálható.

Mivel e másolatban "Lugduni Batavorum" (Leiden) nevének semmi nyoma sincs, a kézirat származáshelyét a catalogus készítő jének valamely előttünk ismeretlen forrásból kellett merítenie. Kuta tóink, a kik a mű eredete fölött rendre tértek, csak a leideni nyomda termék keresésével foglalatoskodtak. A hazai könyvtárak átkutatása meddő maradt s Fischer K. A. a bécsi udvari és egyetemi, továbbá az amsterdami és leideni könyvtárakhoz intézett kérdésre tagadó választ kapott. A mű kézirati másolatának is csak két példánya került elő. A marosvásárhelyi másolat valamely változatát Bod Péter már használta s belőle Baranyai Decsi Jánosnak Telegdihez írott levelét egész terjedelmében ki is nyomatta az 1766-ban megjelent Magyar Athenas bevezetésében. Mivel a marosvásárhelyi kéziratban a csík szentmiklósi felirat másolata 1751 május 26-iki kelttel van ellátva, az utána következő Telegdi-féle mű másolata se lehet korábbi keletű. A giesseni egyetem könyvtárába bekebelezett Mai-féle hagyaték kézirati példányáról tudtunkkal Schwartz Godofréd hazánkfia szerzett először tudomást s ugyanő 1739-ben Ch. F. Ayrmann könyvtárigaz gató szivességéből a kézirat másolatát is megszerezte. (3) E másolat 1764-ben Dobai Székely Sámuel birtokába jutott. Ezt írta le aztán Cornides Dániel; Cornideséről később Lugossy József készített máso latot, Lugossyéról pedig Toldy Ferencz iratta le 1861-ben Ring Ador jánnal azt a példányt, a mely most a M. Tud. Akadémia könyvtárának tulajdona. Ugyancsak Lugossy példányáról másolt Réső Ensel Sándor is, kinek másolata újabban a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárába került.

A XVIII-XIX. századi kutatók itt jelzett eredménye tehát jóval kevesebb és egyenetlenebb, mint a mennyinek és a milyennek újabb kori irodalmunk hinni szerette. Mivel a kérdést mi erősebb világítás ban kívántuk megvizsgálni, a németalföldi egyetemek s a művelt nyugot nagyobb könyvtárainak szíves támogatását igénybe véve, a szerző személyére és művére vonatkozólag minden hozzáférhető ada tot megszereztünk.

Telegdi Jánosról a Magyar Athenas toldalékában Bod Péter ezt jegyezte fel: "előttem arról esméretes, hogy a régi székely vagy szithiai betűkről irt egy könyvecskét Rudimenta nevezettel a XVI-dik száz nak vége felé." Ha ehhez hozzáveszszük azt, hogy e latin könyvecskét Telegdi Baranyai Decsi Jánosnak 1598 márczius 5-ikén Maros vásárhelyről (ex Foro Siculorum) hozzáirott latin levelével vezette be, megtudjuk még azt is, hogy a szerző a marosvásárhelyi református főiskola híres tanárának ismerőse volt. És ehhez a későbbi kutatók nem tudtak semmit hozzá toldani. Jerney ugyan megkisérlette, hogy a szerzőt az 1646-ban elhalt hasonló nevű pécsi püspökkel azonosítsa; de erre vonatkozólag Szabó Károly igen helyesen. jegyezte meg azt, hogy Decsi üdvözlő szavai ("Deus . . . vos nobiscum ac cum tota ecclesia orthodoxa conservet, ex animo precor") csakis református félhez lehet tek intézve, mivel az orthodoxa ecclesián az akkori reformátusok csak saját egyházukat értették. Még ennél is ingatagabb alapon áll az a sokszor ismételt állítás, hogy Telegdi mint tanuló adta ki művét Leiden ben. Erre vonatkozólag J. E. Boddart a leideni s M. Ph. Boissevain, a groningeni egyetem curatoriumának titkára, azt a felvilágositást adta, hogy a szerző Leidenben nem tanulhatott, mert neve nem fordul elő az "Album studiosorum"-ba bejegyzett 1595-1600. évi egyetemi hall gatók nevei között s nem szerepel az album generális indexében sem. Az utóbbi hozzáteszi továbbá azt is, hogy Telegdi Utrechtben és Gro ningenben sem tanulhatott, mert az egyetemet amott 1618-ban, itt 1615-ben alapították.

Meg kell vallanom, hogy engem Telegdi leideni tartózkodása nem lepett volna meg. Leidenben ugyanis 1588-ban, tehát tíz évvel Telegdi vállalkozása előtt, Justus Lipsus kiadta M. Smetius Inscrip tionum antiqarum quae passim Europam liber etc. czímű monumentális művét, mely eszméltető és úttörő munka volt az epigraphikai irodalomban. Mi volna tehát természetesebb annál, hogy egy külföldön járó ifjú magyar tudós éppen Leidenben vállalkozzék a szigorúan epigraphikai jellegű régi székely írás megismertetésére és művének nehéz technikai akadá lyokba ütköző kinyomatására? Mivel ez az indíték most magától elesik, Telegdit műve megírására más alig sarkalhatta, mint az a körülmény, hogy a székely írás emlékét már a feledékenységtől kellett megmen teni. És ez tényleg az ő érdeme, mert alább módunkban lesz kimu tatni azt, hogy a későbbi érdeklődők tudományán az ő művének nyoma csaknem mindig felismerhető.
Telegdi leideni tartózkodásával kapcsolatban kérdést intéztem a németalföldi egyetemek könyvtáraihoz, hogy a Rudimenta kézirata vagy nyomtatott példánya nincs-e meg birtokukban. A leideni Rijks Universiteit könyvtárának igazgatója, De Vries, úgy a helybeli, mint az utrechti és groningeni egyetemi, valamint a haagai királyi könyv tárra vonatkozólag tagadó választ adott, és ez állítás helyességét a három utóbbi nagy könyvtár igazgatóságának külön beérkezett válasza is megerősítette. Így aztán nagyon kétségessé válik az a lehe tőség, hogy Telegdi János a Németalföldön írta volna meg és hozta volna forgalomba dolgozatát. .

Bár ezek után már nyilvánvaló volt az, hogy Telegdi műve nyomtatásban aligha látott napvilágot, a további kutatás folyamán sem pusztán kéziratot, hanem kéziratot és nyomtatványt kerestem. A beérkezett válaszok szerint a mű egyik formában sincs meg a lon doni British Museumban, a párisi Biblioteque Nationale-ban, Belgium ban a nagyobb könyvtárak közül a brüsseli Biblioteque Royale-ban, a haarlemi városi, a genfi városi és egyetemi, a lüttichi (liege-i) városi könyvtárban; Dániában a kopenhágai királyi és egyetemi könyvtárakban; Svájczban a baseli egyetemi s a zürichi városi könyvtárban; a németországi nagyobb könyvtárak közül a berlini királyi könyvtár ban, a müncheni udvari és állami könyvtárban, a stuttgarti és düsseldorfi kir. országos könyvtárakban, a karlsruhei udvari, a wolfenbütteli és gothai herczegi könyvtárakban, a hannoveri királyi és tartományi könyvtárban, a königsbergi és a boroszlói királyi és egyetemi könyv tárakban, a boroszlói, majna-frankfurti, augsburgi, nürnbergi, ulmi és lübecki városi könyvtárakban, a lipcsei, heidelbergi, bonni, hallei, göttingai és rostocki egyetemi könyvtárakban. Ausztriából a krakkói Jagelló-könyvtár s a prágai és gráczi egyetemi könyvtárak igazgató ságától szintén tagadó válasz érkezett.

Azt hiszem, hogy ezek után már senkit sem kísérthet az a merő ben légből kapott állítás, hogy Telegdi műve Leidenben vagy máshol nyomtatásban megjelent. Másrészt meg kell nyugodnunk abban a másik, szerintem jóval súlyosabb eredményben is, hogy a külföldiek érdek lődését a mű kéziratának tartalma sem bírta az eddig sejtett mérték ben fölkelteni. A hosszú utánjárás folyamán ugyanis kiderült, hogy a giesseni kéziraton kívül még csak a hamburgi városi könyvtár ren delkezik egy XVIII. századi másolattal. E másolat a könyvtár ama Philologica miscellanea czímú 4-rétű kötetében található meg, melynek exlibrisén ez olvasható: „ex Biblioth; Hamburg. Wolfiana”. A 342. szám mal ellátott colligatum-kötet 1-546. lapja összesen tíz darab önálló munkát foglal magában. Köztük a 32 lapra terjedő Joh. Thelegdi Rudimenta priscae Hunnorum s. Sicolorum Linquae brevibus quaestio nibus ac responsionibus comprehensa (21.8 X 18 cm.) foglalja el az első helyet.

Én e kötetet Budapestre kikölcsönöztettem, a benne található Telegdi-féle művet a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára számára lefényképeztettem és e könyvtár szakközlönyében szövegét a rovásírásos részek ábráival kiegészítve, továbbá a marosvásárhelyi könyv tár, a m. tud. akadémiai könyvtár kéziratával és a Bod-féle kiadott részsze1 is pontosan egybevetve, egész terjedelmében kiadtam. (4) A kéz irat czíme alatt ez a megjegyzés volt olvasható': "Ex illustri cujusdam Bibliothecae Codice hanc sibi per amanuensem fieri jussit Z. C. ab Uffenbach 1714." Ebből tehát csak annyi tudható meg, hogy a másolat a nagyhírü Uffenbach-gyüjteményből került a hamburgi Wolf-könyv tárba, innen pedig a 'hamburgi városi könyvtárba. Hogy a szenvedélyes könyvgyűjtő és másoltató által féltékenyen eltitkolt könyvtár melyik lehetett, a M. Tud. Akadémia birtokában lévő másolat alapján volt megállapítható. A két szöveg összehasonlításából kiderült ugyanis, hogy Uffenbach ugyanazt a giesseni példányt másoltatta le, a melyre az akadémiai másolat is visszavezethető.

Midőn a giesseni egyetemi könyvtárban e másolatok eredetije felől kérdezősködtem, azt a választ kaptam, hogy ott a Telegdi-féle mű kéziratának nyoma veszett. A könyvtár igazgatósága első pilla natra úgy vélekedett, hogy a keresett művet esetleg a francziák is elhurczolhatták. Mivel a XVIII. század végén és a XIX. század elején összeharácsolt könyvtári anyag a párisi Bibliotheque Nationale-ba került, közvetlenül L. Delisle igazgatóhoz fordultam, kinek tagadó válasza újból arra ösztönzött, hogy a kis terjedelmű kéziratot továbbra is a giesseni egyetemi könyvtárban keressem.

I. Val. Adrian 1840-ben megjelent kézirattári catalogusa az első keresés alkalmával már elégtelennek bizonyult, mert a colligatumok apró darabjait czím szerint nem tünteti fel. Várnom kellett tehát a hamburgi másolat ismertetésének megjelenéséig. Mikor ez megtörtént, néhány különlenyomat mellékelésével arra kértem a giesseni könyvtár igazgatóságát, hogy magyar nyelvű dolgozatom számos hasonmása alapján szíveskedjék a Mai-hagyatékból származó colligatum-köteteket átvizsgáltatni. E kísérlet tényleg eredményre vezetett, mert csakhamar értésemre jutott, hogy Telegdi művének keresett másolata megvan a 13. számú colligatumban.

Az Uffenbach-féle és Schwartz Godofréd-féle másolatokból már előzetesen megtudtuk, hogy a giesseni másolat sem közvetlenül Telegdi műve után készült. Telegdi kéziratát esetleg csak az a Szanchi László nevű magyar láthatta, a ki a giesseni czímlap bizonysága sze rint Dietericus Konrád ulmi ev. superintendes számára másolt. A gies seni másoló már Szanchi kézirata után dolgozott. Az íráshibákból vont következtetést a Budapestre kikölcsönzött kézirat teljes mértékben igazolta, mert a XVIII. század legelejéről származik és így jóval fiatalabb, mintsem hogy Szanchi kézirata lehetne.

Dietericus Konrád ugyanis a marburgi egyetemből 1607-ben kiváló giesseni protestáns egyetemen a philosophia tanára és a paeda gogium igazgatója volt. E tisztségét az ulmival 1614-pen cserélte fel s az utóbbiban haláláig, 1639-ig, végleg meg is maradt. Mivel Szanchi ban egyik tanítványát kell keresnünk, a másolás idejét a superinten denssé való megválasztatás évére, vagyis 1614-re kell tennünk. E föltevést a giesseni egyetem hiányosan ránk maradt matriculáiból iga zolnunk nem lehet, mert a rendelkezésünkre álló 1608-1611. évi névsorokban Szanchi nem emlittetik, az 1612-1613. évek névsora pedig elveszett. (5) A Mai-féle könyvtár másolata is csak annyit sejtet velünk, hogy az ulmi példány idővel ismét Giessenbe került.

Szanchi kéziratának sorsát ugyanis az irányította, hogy Dietericus Konrád testvére, János, viszont Giessenben lett superintendenssé. A tudós család e tagja itt 1635-ben halt meg. Az utóbbinak három fia maradt s mind a három író lett. Dietericus János Konrád 1639 óta a marburgi, 1650-től pedig haláláig, vagyis 1669-ig, a giesseni egyetemen görög nyelvet és irodalmat tanított. Tanszékén 1709 óta az az ifjabb Mai János Henrik tanított (megh. 1732), a kinek keleti tárgyú kéziratokban gazdag gyűjteménye volt. Mivel idősb Mai János Henrik, az ifjabb Mai atyja, 1688-tól 1719-ben bekövetkezett haláláig ugyancsak Giessenben tanított theologiát, a keleti kéziratokat gyűjtő fiúnak könnyen tudomására juthatott, hogy a tudós Dietericus-család hagya tékában egy exotikus kézirat van, a melyet aztán a maga számára le is másoltatott. Azt pedig már Adrian catalogusából is tudjuk, hogy ifjabb Mai kéziratgyűjteménye - a Telegdi Rudimentáját tartalmazó 13. számú colligatummal együtt - később a giesseni egyetemi könyv tár tulajdona lett. (6)

A szerencsésen megkerült kéziratot a M. Nemzeti Múzeum és a M. Tud. Akadémia számára lefényképeztettem, ránk nézve nagy jelen tőségű latin szövegét pedig magyarra is lefordítva, itt egész terjedel mében közzéteszem:

********

(1) Jerney: Közlemények a' hún-scitha betükkel írott Turócz vármegyei régi ségröl. (Tudománytár. Új folyam. VIII. köt. 1840. 110. l.) - Szabó Károly: i. m. (Budapesti Szemle, Új folyam V. köt. 1866. 123. 1. - Fischer: A hun-magyar írás és annak fenmaradt emlékei. Budapest, 1889.13. l.
(2) Bibliotheca Samuelis com. Teleki de Szék. Pars III, Bécs, 1811. 266. l.
(3) lnitia religionis Christianae inter Hungaros ecclesiae orientali adserta. Hale Magdeb. 1740. 77: 1.
(4) Telegdi János 1598-iki Rudimentájának hamburgi és marosvásárhelyi kéz irata. Huszonegy hasonmással. (Magyar Könyvszemle. Új folyam, 1903. XI. köt. 247-280. 1.). Egyidejűleg megjelent különlenyomata is.
(5) Die Matrikel der Universitat Giessen 1608-1707. Herausgegeben von Dr. Ernst Klevitz und Dr. Karl Ebel. Giessen, 1898. 170-194. 1.
(6) J. Val. Adrian: Catalogus codicum manuscriptorum bibliothecae academicae Giessensis. Francofurti ad Moenum, 1840. 5. 1. (No. XIII. Codex cbartaceus socc.