A címlap

Az első lap

A második lap

A harmadik lap

A negyedik lap

Baranyai D. János előszava magyarul  -  Thelegdi János magyar fordítása  -  Németh Gyula ismertetője
Sebestyén Gyula ismertetője  -  Várkonyi Nándor ismertetője  -  Linktár  -  Kezdőlap

Várkonyi Nándor ismertetője

Thelegdi Jánosról nevén kívül csak annyit tudunk, hogy a jelek szerint erdélyi ember volt, s az alább tárgyalandó könyvecskét írta 1598-ban, latinul, a „hunok nyelvéről”, azaz a magyar rovásírásról. Tankönyvnek szánta, az akkori idők didaktikai modorában kérdésekre és feleletekre osztva, s valószínűleg a külföldiek számára ismertetésül is, mert Baranyai Decsi Jánossal, a marosvásárhelyi református főiskola hírneves tanárával előszót íratott hozzá, a szerzőhöz intézett levél formájában, humanista szokás szerint. Ebben pedig azt írja Baranyai Decsi: „...a dolgot méltónak tartom arra, hogy ne csak a mi népünk, hanem a külföldi nemzetek is megismerjék.” A későbbi kutatók sorozatos tévedései folytán sokáig azt tartották, hogy a könyvecske csakugyan megjelent Leydában; a tévedést végleg Sebestyén Gyula oszlatta el hosszas utánjárással: nyomtatott példánynak sehol semmi nyoma nincs, ellenben annál több másolata ismeretes. A teljes szövegű másolatok közül legbecsesebb a fogarasi 1671-ből és a giesseni 1709-14-ből, továbbá a hamburgi és a marosvásárhelyi, de fennmaradt néhány kisebb átvétel is belőle. Az eredetihez leghívebb a giesseni másolat, melynek rövidített címe: Rudimenta priscae Hunnorum linguae, brevibus questionibus ac responsibus illustrata stb.; teljes magyar címszövege: "Elemei a hunok régi nyelvének rövid kérdésekben és feleletekben összefoglalva Telegdi János munkája és tanulmánya által. Most pedig tisztelendő és nagytekintetű Dietericus Conrádnak, a szent hittudományok doktorának, az ulmi egyház szuperintendensének tiszteletére lemásoltatott Szanchi M. László magyar által." De tudni kell, hogy ez a másolat nem Szanchi saját „eredeti” másolata, hanem másolat másolata: az ő példányáról írta le egy sem magyarul nem tudó, sem a rovásírást nem ismerő német ember. Innen ered számos elírása, a rovásjelek nemegyszer elrajzolt (pontatlan) alakja stb. De mindenesetre megismerjük belőle az eredeti munkát: hat lapon közli Baranyai Decsi levelét, a rovásírás ábécéjét, magyarázza a betűk kiejtését és az írás szabályait; kifejti, hogy a magyar ábécé egyszerűbben jelöli a hangokat, mint a latin írás; végül bemutatja a Miatyánkot és a Hiszekegyet magyar rovásírással. Jellemző azonban, hogy már sem Telegdi, sem későbbi másolói meg sem említik az írás farovásos eredetét. Minthogy pedig a mű csupán másolatokban áll rendelkezésünkre, ezeknek egybevetéséből kellett rekonstruálni Telegdi eredeti, hű ábécéjét. Ez alapon Németh Gyula végül megállapítja, hogy a Rudimenta a rovásírás egy későbbi fejlődési fokát mutatja már, s a tollal írás technikája a másolatokban, de lehet, hogy az eredetiben is erősen érvényesült.